Flow Cytometry-Based Assay to Detect Alpha Galactosidase Enzymatic Activity at the Cellular Level.

BACKGROUND: Fabry disease is a progressive, X chromosome-linked lysosomal storage disorder with multiple organ dysfunction. Due to the absence or reduced activity of alpha-galactosidase A (AGAL), glycosphingolipids, primarily globotriaosyl-ceramide (Gb3), concentrate in cells. In heterozygous women, symptomatology is heterogenous and currently routinely used fluorometry-based assays measuring mean activity mostly fail to uncover AGAL dysfunction. The aim was the development of a flow cytometry assay to measure AGAL activity in individual cells. METHODS: Conventional and multispectral imaging flow cytometry was used to detect AGAL activity. Specificity was validated using the GLA knockout (KO) Jurkat cell line and AGAL inhibitor 1-deoxygalactonojirimycin. The GLA KO cell line was generated via CRISPR-Cas9-based transfection, validated with exome sequencing, gene expression and substrate accumulation. RESULTS: Flow cytometric detection of specific AGAL activity is feasible with fluorescently labelled Gb3. In the case of Jurkat cells, a substrate concentration of 2.83 nmol/mL and 6 h of incubation are required. Quenching of the aspecific exofacial binding of Gb3 with 20% trypan blue solution is necessary for the specific detection of lysosomal substrate accumulation. CONCLUSION: A flow cytometry-based assay was developed for the quantitative detection of AGAL activity at the single-cell level, which may contribute to the diagnosis of Fabry patients.

Clinical aspects of 22q11.2 microdeletion syndrome / A 22q11.2-microdeletiós szindróma klinikai jellemzoi.

Összefoglaló. Bevezetés: A sokszínu tünetspektrummal jellemezheto DiGeorge-szindróma leggyakoribb oka a 22q11.2-microdeletio; incidenciája 1/4000-6000. Célkituzés: A DiGeorge-szindrómára gyanús hazai betegcsoport 22q11.2-microdeletióval társult tüneteinek/panaszainak részletes feltérképezése, a betegség incidenciájának becslése és egy magyarországi 22q11.2-microdeletiós szindróma regiszter létrehozása. Módszer: 2005 és 2019 között a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinikájára DiGeorge-szindróma gyanújával beutalt és a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása által regisztrált DiGeorge-szindrómás betegek adatait dolgoztuk fel. A fenotípusjegyeket a Humán Fenotípus Ontológia kódrendszer alapján határoztuk meg. Eredmények: A vizsgálatba 114, igazolt DiGeorge-szindrómás és 113, FISH-vizsgálattal microdeletiót nem hordozó, de klinikailag a DiGeorge-szindróma tüneteit mutató beteget vontunk be. A diagnózis felállításakor a betegek átlagéletkora 5,88 (± 9,66 SD) év volt, eddig a betegek 54,9%-a legalább egy szívmutéten átesett. A betegek leggyakoribb tünetei a kamrai sövényhiány, a mélyen ülo fülek, a gótikus szájpad, a motoros fejlodési elmaradás és a visszatéro fertozések voltak. Megbeszélés: A DiGeorge-szindróma becsült incidenciája hazánkban 1/12 500, közöttük magas a többszörösen veszélyeztetett újszülöttek és a mutéti korrekcióra szorulók aránya. A diagnózis hazánkban 2-3 évvel korábban történik a nemzetközi átlaghoz viszonyítva. Következtetés: A létrehozott regiszterünk alapján Magyarországon a kórkép aluldiagnosztizált. Minden conotruncalis szívfejlodési rendellenesség vagy jelentos kamrai sövényhiány esetén citogenetikai vizsgálat javasolt a DiGeorge-szindróma felmerülo gyanúja miatt. Negatív lelet esetén az atípusos töréspontú microdeletiók azonosítására komparatív genomiális hibridizáció vagy multiplex ligatiofüggo próbaamplifikációs vizsgálat javasolt. A betegek számára multidiszciplináris ellátás szükséges, III-as progresszivitási szintu újszülött intenzív részlegen, gyermekkardiológus és klinikai genetikus részvételével. Orv Hetil. 2022; 163(1): 21-30. INTRODUCTION: The 22q11.2 microdeletion syndrome is the most common cause of DiGeorge syndrome, showing a wide phenotypic spectrum and has an estimated incidence of 1/4000-6000 livebirths. OBJECTIVE: Detailed characterization of the clinical signs/symptoms associated with 22q11.2 deletion, estimation of the national incidence via establishing a Hungarian register. METHOD: Retrospective data between 2005 and 2019 from the 2nd Department of Paediatrics, Semmelweis University and from national database of congenital anomalies were obtained. Phenotypic abnormalities were described using the Human Phenotype Ontology nomenclature. RESULTS: A cohort of 114 DiGeorge patients and 113 patients negative for FISH testing were included. The mean age of patients at diagnosis was 5.88 (± 9.66 SD) years and 54.9% of patients had at least one heart surgery until diagnosis. The main identified symptoms were ventricular septal defect, low-set ears, recurrent infections, high narrow palate and motor development delay. DISCUSSION: The estimated incidence of DiGeorge syndrome in Hungary is 1/12 500 births, the frequency of infants at high risk and in need for surgery is high. Diagnosis is established 2-3 years earlier as compared to the international average. CONCLUSION: Based on the established Hungarian register, the incidence is lower compared to international data. In the case of conotruncal heart anomaly and ventricular septal defects, cytogenetic testing is recommended for the increased probability of DiGeorge syndrome. For second-tier testing, comparative genome hybridization or multiplex ligation-dependent probe amplification are recommended to identify atypical microdeletions. Newborns with DiGeorge syndrome require special care in perinatal intensive centers including pediatric cardiology and genetic counseling. Orv Hetil. 2022; 163(1): 21-30.